
Beállok a sorba… Általában nem szeretek a sokadik lenni. Az lenni, aki megteszi ugyanazt, amit előtte már kis millióan megtettek… Majd rájövök, hogy így, pontosan így, csak én tudom tenni azt, amit éppen teszek. Ezáltal biztos van valaki, akinek ezzel többet tudok adni, mint az engem megelőző kismillió másik…ha más nem, akkor ez a valaki én magam leszek, és már ezért megéri. 🙂
Ezúttal arra vállalkozom, hogy megosszam a gondolataimat az érintésben rejlő varázslatról. Úgy, ahogy csak én tudom. 🙂
Legyünk egy kicsit egoisták, és először tekintsünk egy kicsit magunkra. Téged mikor érintettek meg utoljára? Hányszor érintettek meg mondjuk az elmúlt egy napban, egy hétben, egy hónapban? Nem folytatom a sort, bízva abban, hogy már ez az időtáv is megszámlálhatatlan érintést adott. Ki érintett meg utoljára? Milyen volt az az érintés? Feltöltött? Örültél neki? Esetleg szívesebben kihagytad volna? Érzed még a bőrödön a bizsergést? Vissza tudod idézni az érzést, amit kiváltott belőled? Egy biztos, hatással volt rád, és ezáltal nyomot hagyott benned. Egy érintés után már soha nem leszünk ugyanazok az emberek, akik előtte voltunk. Minimum egy tapasztalattal gazdagabbak vagyunk.
Hogy miért jó ez nekünk? Az érintésben energia van. Hatására impulzus fut végig az egész testünkön. Érzéseket vált ki belőlünk, esetleg gondolatokat, ami néha hasznos, néha nem annyira. Leginkább talán nem annyira, mert mennyivel csodálatosabb az, amikor a jelenben tudunk lenni, és csak az érzésre tudunk koncentrálni, átadni magunkat neki. Érezni, hogy élünk. Most és itt élünk. Gondolatok nélkül, amik a múltba vagy a jövőbe rángatnának minket. Te próbáltad már? Csak úgy lenni, és kiélvezni egy érintés varázslatát? Igazán átÉLNI azt, ahogy a macskák tanítják.
Javaslom, hogy mostantól figyelj oda az érzésre, csak az érzésre, amit egy érintés kivált belőled, mert a csoda abban van. Az élet csodája.