Egy kis adok-kapok, avagy az orális szex anatómiája
Legutóbb arról írtam, hogy milyen az, amikor minket érintenek. Lássuk be azonban, hogy varázslónak is jó lenni, amikor mi adjuk az ajándékot. Mi adhatjuk meg az érzést, hogy a másik él.
Még mindig sokan vannak, akik nem hallottak Virginia Satir, pszichoterapeuta vélekedéséről, miszerint napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz. Egész életünket végigkíséri a simogatás, a ringatás, az ölelés elemi szükséglete.
Ismét kérdeznék. Te mikor érintettél utoljára? Tudatában voltál az érintésednek? Odafigyeltél az érzésre, amit belőled vált ki? Hányszor szoktad megérinteni a párodat, a gyerekeidet, a veled kapcsolatba kerülő embereket? Könnyen megy az érintés? Szívesen érintesz?
Annyi mindent tud adni egy érintés. Az érzést, hogy élünk. Annak is, aki adja és annak is, aki kapja. Üzeneteket rólunk, és itt is mindegy, hogy melyik oldalon állunk.
Egyetlen dolog fontos hozzá – legalábbis, ha egy érintés minden ajándékát át szeretnénk adni és venni, – mégpedig az, hogy “jelen” legyünk. Az érzésre figyeljünk. Tudatában legyünk annak, hogy “történik”.
Persze, akkor is hatása van, ha csak úgy megtörténik, esetleg megszokásból tesszük öntudatlanul. Mégis, mennyivel több csodát tud rejteni, amikor energiát teszünk bele. Ideális esetben szeretetet, csodálatot, tiszteletet, gyógyító szándékot. Esetleg, amikor egyszerűen csak jelezni szeretnénk vele, általa, hogy “itt vagyok veled, támaszt adok”. A sort még sokáig sorolhatnánk: gyengédség, érzékiség, erotika…csak hogy kövessük az energia hőfokának emelkedését. A lehetőségek végtelenségét az adja, hogy amennyiben tudatosak vagyunk, úgy bármilyen energiát belecsomagolhatunk az ajándékunkba…bármilyet. A energia pedig követi a szándékot. Ezt soha ne feledjük!
Hasonló bejegyzések
