Egy kis adok-kapok, avagy az orális szex anatómiája
Mostanában többször viccelődtem azzal, hogy a „palettámon” fellelhető masszázs, amire jobban illik az a megnevezés, hogy érintésterápia, majdnem olyan, mint egy jó szex. Ok, mindig igyekeztem gyorsan nyomatékosítani, hogy csak MAJDNEM. Továbbá, mielőtt kedves feleségekből sikerül villámokat szóró, dühös tekinteteket elővarázsolnom, esetleg mielőtt eddig nyitott, lelkes hölgytársaimat tántorítanám el a „varázslatom” kipróbálásától, gyorsan leszögezem, hogy nem, ez nem az a műfaj, amelynek a reménybeli célja, hogy happy finish-sel záruljon.
Mégis miért ez a párhuzam? Kezdjük azzal, hogy kinek mitől jó a szex? Ezen azt hiszem, bőven lehet vitatkozni. Így nem árt, ha gyorsan tisztázzuk, hogy az a szex, amivel én párhuzamba állítom az érintésterápiát, attól nyeri el a „jó” minősítést (ami itt nem az iskolai besorolással azonos, sokkal inkább a superlativus verzió), hogy jelenlét van benne, odafigyelés, ráhangolódás a másikra, alázat. Semmi kapkodás, csak végtelenül nyugodt érintések, azaz megvan a lehetősége, hogy az energiák teljes egészében megízlelhetőek, kiélvezhetőek legyenek. Nincs végcél, de legalábbis nem az a lényege a folyamatnak. Sokkal inkább az a minél tovább tartó varázslat, ami egy ilyen kapcsolódás során megélhető. Egy ilyen aktusban az ember elveszik, elveszti az időérzékét, kikapcsol és semmi mást nem érzékel, csak a másikat, a gyönyört, a boldogságot és a végtelenben való lebegést.
Persze, elismerem, az igazán jó szexnek van még jó néhány egyéb alternatívája, de gyanítom, hogy nem véletlen, hogy manapság a tantra egyre inkább kezd hódítani, olyannyira, hogy lassan divatőrületnek számít. Egyre többen kezdenek rájönni, hogy a szex az valami egészen más, mint ahogy a nyugati világban megéljük. Ideális esetben sokkal több van benne, mint gyors feszültség levezetés. Ezt azonban sokaknak kell újratanulni.
Az első lépcsőfok pedig az, hogy megtapasztaljuk, milyen az, amikor arra figyelünk, ami történik velünk, amikor átadjuk magunkat az érzéseknek, amit egy-egy érintés kivált, amikor el tudjuk engedni magunkat, mert hagynak rá időt, és így el jutunk odáig, hogy érezzük, hogy egészen különleges energiák/érzések vonulnak végig rajtunk. Már nem agyalunk semmin, mert a „varázslattól” semmi mást nem tudunk, csak élvezni. Élvezni mindazt, ami éppen megadatott, ami éppen ott van. Jelen vagyunk, és örülünk, hogy élünk, és megtapasztalhatjuk a csodát, amit a másik ad…lehetőleg némi habbal a tortán. 😉
Hasonló bejegyzések
